Most egy kis bohózatot hoztam nektek. Ne kérdezzétek hogy és miért, számomra a regény kötöttségei mellett kikapcsolódás az ilyen történet. Olvasd el, jó lesz az na.

Micsoda borzasztó nap! Micsoda borzasztó péntek! Biztosan az az oka, hogy egész héten nem pihentem ki rendesen a fáradalmaimat. Sok volt már ez nekem.

Futsz, rohansz, céltalan bolyongásod egybeolvad ezrek tömegével. Ki tudja, merre tartasz, mi lehet ilyen sürgős. Lépkedsz utcákon, parkokon keresztül, egyenesen oda, ahová dolgod visz. Füled befogod, elnyomva a rigó fütyülését, tekinteted beszűkül, csak célod lebeg szemed előtt, észre sem veszed, amint az ágyásból egy nárcisz mosolyog rád, és bájosan sütteti szirmait a napfényben, a járda mellett, csak neked. Oly sokan veszitek körül, ő mégis magányos marad...vagy elkeseredett hajléktalan, kinek vagy dobsz egy kis aprót, vagy kineveted részegségét. Eszedbe sem jut, hogy egy napon akár te is mellé ülhetsz. Pedig ő nem kér mást, csak megértést.

Az alkotás kreatív írás körre készült, de mivel elnyerte a szakkör vezetőinek tetszését, bátran osztom meg veletek is :) Besorolásuk alapján a novella mágikus realizmusra épül, bár nem szándékosan írtam ilyenre. Mindenesetre tetszik a műfaj!

A telefon hangosan megcsörren.

– Hallo, St. Peter Grundschule, was helfen Sie? – veszem fel a kagylót. Egy női hang szól bele, szintén németül, és a gazdasási irodával akar beszélni. Egy pillanat múlva már kapcsolom is.