Üdvözlet!

Ti is halljátok ezeket a hangokat??

Híradás a nagy semmittevésből. Na, jó azért mégsem teljesen onnan. Elkezdtem szervezni egy jó kis csajmurit a jövő hétvégére. Bár még fogalmam sincs, mit és hogyan és miért, de legfőképp hova. Szóval várom az isteni szikrát.

Az írással mostanság hadilábon állok. Inkább olvasok meg filmet nézek. Igen, Shrekket! *-* Nosztalgiázom a tv előtt (mikor kijött, akkor jártam 1.-2.-ba). Apropó filmek. Akarok egy ajánlót készíteni. Könyv, film, zene.

Visszatérve a sündisznókhoz, a napokban láttam errefelé ólálkodni egyet. Meg akartam fogni, de mintha a földhöz tapasztotta volna magát és én meg attól tartottam, hogy tüskéket fog rám lövöldözni D: Szerencsére ez nem következett be  Végül nem fogtam meg és elkeccselt.

Valamit alkotnom kellene. Nem írás terén, hanem valami kézzel foghatót. Érzem magamban a késztetést, de elnyomódik, mihelyst leülök kockulni a gép elé. Na, nem mintha nem élvezném a HOMM V-ös kalandokat 

Édesanyámmal tegnap voltunk a Baumaxba burkolólapokért. A kis ház falára kell, ami az udvar végében van. Tudjátok, milyen nehéz egy karton greslap? Minimum egy közepes sérv. Szóval, az áruházban elkezdtem leemelni a raklapról, mire az egyik utánaborult. Édesanyám odakapott (mert majdnem felborult az álvány is, amire az ára volt kiírva), hogy megfogja. De lett annak baja? Nem hát, akkor sem semmi vész, megoldom én a pakolást, megoldom, rám kell bízni és kész. Mert én tudom, hogy nem szabad ám ezt derékból emelni, csakis lábból (ezt a gyúrós osztálytársamtól hallottam és teljes mértékben igaz!). Úgyhogy úgy emeltem azokat a lapokat, mint valami súlyemelő, behajlított térdekkel, kissé pucsítva. Nyújthattam egy érdekes látványt. Jah, és az a legjobb ezekben a nehéz dolgokban, hogy háromszor is lehet őket pakolgatni. Egyszer a kosárba, majd az autóba, végül ki az autóból. Hát nem mesés?

Ó, és a végére még egy kis jókedv, hogy stillszerű legyek (és hogy mindenkinek jókedve legyen :DD)