Csak hunyd be szemed,

a zümmögés most jót jelent,

millió méh száll keresztül-kasul,

nektárt hoznak szirmostul,

ez idilli álomképben,

mit apró, részeg pókok fonnak,

úgy hatott rájuk a méz, mint a konyak,

hálójuk ide-oda fut, kellemes káosz,

mi úgy vonz most magához,

ez idilli álomképben,

hol a fényben sáska üldögél,

csillog, s imádkozik kegyelemér’,

vezekel, mert társai vérét issza,

éltető nedvet, mi számára ambrózia,

ez idilli álomképben.

Csak úgy, mert itt éppen aktuális (:

Esőre ébred a táj, búslakodnak a felhők,

seregük eltakarja a napot,

szomorú körmenetben lassan menetelnek

tova.

Alattuk az élők jobb időre várnak,

bizakodnak, hogy

mint az idő, úgy a kor is szebbre fordul.

De ha nem változna semmi, akkor is

megmarad nekünk, a keserédes

remény.

Ez a vers szintén a pályázatra íródott (:

Késnek a vonatok,

mégis neki indulok

más világot felkutatni.

Végre megszállt az ihlet (: Két verset írtam egy pályázatra, ez az egyik, a másikat majd később teszem fel ;)

Éjszakai hangok, villámlik és zuhog,

egy kisgyermek szalad menedéket keresve.

(Először is bocs a gyenge minőségű képért, nem találtam meg a fényképezőt)

Örömmel közlöm veletek, hogy a Kreatív írás kört lezárandó megjelent nyomtatásban négy művem is () Igaz, hogy csak helyi szinten, de kezdetnek egyáltalán nem rossz :D Ebben olvasható a Honvágy, Bálványok, Csillagok, csillagok... és A kőroszolán c. írásaim, természetesen a foglalkozásra járó többi társam alkotásai mellett. Vaskos kötet lett, 82 oldalas, képekkel meg egyebekkel (:

Ó, és ígéretemhez híven egy verset is hoztam, Virágok címmel (A fotó szigorúan a testvérem tulajdonát képezi :D )

Az első kritikát tőle is kaptam (mármint a testvéremtől), aki szerint nem teljesen én vagyok, amit írtam. Van benne valami, mivel ha leülök, mindig valami fantasyt akarok írni, nehéz szakítani ezzel a dologgal, és lehet, hogy most itt túlságosan is sikerült, ezért nem tükröz engem...mégis így érzem késznek, és ebben a formában osztom meg a nagyérdeművel, mert mindenkit más fog meg egy versben (:

Napfény melegíti arcom, neked

szél fújja a vállad, elveszünk ketten

e idilli pillanatban.

Tudom, gonoszpók vagyok, mert két hete nem jelentkeztem...de mentségemre szóljon, eléggé besűrűsödtek körülöttem az események, a suli meg minden...így van ez manapság, minden egyszerre szakad a nyakamba D:

Ám de most, hogy ismét itt vagyok ismét hoztam egy verset. Ez szintén a szakkörre készült ama különleges alkalomból, hogy Mikulás volt/van és lesz (: Egy leányzóról van szó, a nevét nem írom ki, mert nem kérdeztem meg, mennyire örülne neki, viszont a Széltáncos c. művet továbbra is neki ajánlom (:

A szél fúj, tomboló vihar kél
kiengesztelni most lehetetlen,
elkésett vele az, ki ég alatt lakik.

Szakkörre készült Oravecz Imre: Halászóember műve alapján (:

A kőoroszlán,

ott a téren feküdt,

büszkén,

bátran,

legyőzhetetlenül,

az időre vicsorogva,

ami felett győzelmet aratott,

Ez egy régebbi írásom, így eléggé mesés jellegű. Mondhatni ez az első komolyabb lírai próbálkozásom.

Sötét sárkány, suhan éjen,

Szeme sárga, csillan a fényben..

A Hold gyermekének tartják,

Csillagokba mereszti karmát.