Tudom, gonoszpók vagyok, mert két hete nem jelentkeztem...de mentségemre szóljon, eléggé besűrűsödtek körülöttem az események, a suli meg minden...így van ez manapság, minden egyszerre szakad a nyakamba D:

Ám de most, hogy ismét itt vagyok ismét hoztam egy verset. Ez szintén a szakkörre készült ama különleges alkalomból, hogy Mikulás volt/van és lesz (: Egy leányzóról van szó, a nevét nem írom ki, mert nem kérdeztem meg, mennyire örülne neki, viszont a Széltáncos c. művet továbbra is neki ajánlom (:

A szél fúj, tomboló vihar kél
kiengesztelni most lehetetlen,
elkésett vele az, ki ég alatt lakik.

Viszi magával a mozdíthatót,
pedig azt nem neki szánták,
a szélnek, de ő süket marad.

Miért nem érti a gaz, hogy
nincs itt még az ideje?
Honnan is érthetné ő, csak
szél, semmi más, neki
élő nem parancsol.

Dúl erdőben, városban,
viszi magával, mi nem
az övé.