Szomorú fűz2014.02.01. 15:23, ALAMAISE

Végre megszállt az ihlet (: Két verset írtam egy pályázatra, ez az egyik, a másikat majd később teszem fel ;)
Éjszakai hangok, villámlik és zuhog,
egy kisgyermek szalad menedéket keresve.
Parányi teremtés, áthatja a rettegés,
mi lesz most ővele e nagy viharban?
A szél süvít, a farkas vonít,
valahol búsan csilingel egy fa.
Csöppnyi lábak, rémisztő árnyak,
a gyermek a lombok alá ér.
Hatalmas fa ez, arca szép, kedves,
sűrű ágai a talajért nyúlnak.
Ide nem ér az eső, feje fölé tető
élő fából emelkedik.
Nem is növény ez, ember szívvel kérdez,
menedéket adhat-e a veszély elől?
A kisded elalszik, otthonra lelt itt,
a szomorú fűz oltalma alatt.
|