Hah, ez a cím akár egy történet címe is lehetne, amit beígértem még hónap elején... na mindegy. Inkább egy kis híradás felőlem: még mindig a regényemmel foglalkozom. Most elkezdtem feltölteni őket Merengőre, hátha több visszajelzés érkezik. Két nap múlva – még mindig semmi. Hah, de a remény hal meg utoljára, továbbra is bizakodom. Majd ha a többi fejezet is felkerül. Reszkess Merengő, bruhahaha!

Végre összeírtam a megírásra váró sztorik vázlatcímeit, vagy egy hét darab biztos összegyűlt. Kivétel nélkül fantázia kategória, de igyekszem azért megerőltetni magamat és egy-két földhöz ragadt novellát is alkotni, csak hogy stillszerű legyek.

Igen, igen, azóta közbe csúszott egy évzáró is. Most végeztem a 11. osztállyal, és egész jó eredményeim születtek. Csak matekból (megizzadtam ám érte!) és infóból lettem közepes, többi négyes, ötös. Kaptam is a szép biziért egy 'laptopasztalkaszerűképződményt'. Tudjátok, a teteje lapos és asztalszerű, de az alja párnás, szóval ölben bárhol, bármikor. Adtunk itt az Alkotmánynak, nem úgy van az kérem (by mama).

Terveimet illetően még mindig a rendőri pálya foglalkoztat. Eddig a lovasrendőrséget céloztam meg, de beszéltem egy hivatásossal, aki elmondta a dolgokat feketén-fehéren. Elmondta, hogy nem nagyon szeretik a nőket a terepen (kikérem magamnak, rám nem kell vigyázni ). Szóval még nem tudom, mi lesz, körül kell szimatolnom és megtalálnom a nekem legmegfelelőbbet.

Azóta volt osztálybuli is, hát rendkívül jól szórakoztam, mit ne mondjak. Ezt muszáj lesz elmesélnem, nem menekültök! Egészen ott kezdődött, hogy megérkeztem a vonatállomásra. Többen már ott voltak, az egyik osztálytársam mondta, hogy ne vegyünk jegyet ott, a vonaton olcsóbb. Erre a kaller tapintatosan közli, hogy a vonaton nem lehet jegyet venni, így vagy bírságot fizetünk, vagy leszállunk. Kedves osztálytársam kijelentette, hogy nem fizetjük ki a fejenkénti 700 Ft-ot, hanem leszállunk. Szóval ott álltunk a semmi közepén, a legnagyobb melegben. Tíz kilométert gyalogoltunk cuccostól, szóval megvolt aznapra a csapatépítés. Belül nevettem a helyzeten, tényleg... 

Amúgy nem volt rossz a parti, sörözgettünk, beszélgettünk, elvoltunk. Este haza kellett jönnöm, mert jöttünk a nagyszülőkhöz. Jelenleg is itt csücsülök.

Más még ezen kívül, hogy felkértek pólót tervezni. A leendő gólyáknak kellett alkotnom valamit. Micsoda megtiszteltetés! Tisztára grafikusnak éreztem magam. Igaz, hogy mindezt ingyenbe, de hát akkor is... referenfia gyerekek, referencia (jó, inkább hagyjuk... )! 

Azt hiszem ennyi. Mostanság elég nehezen veszem rá magam az írásra. Megint. Úgyhogy majd bevetek valamiféle kényszerítő eszközt magam ellen.