Csak hunyd be szemed,

a zümmögés most jót jelent,

millió méh száll keresztül-kasul,

nektárt hoznak szirmostul,

ez idilli álomképben,

mit apró, részeg pókok fonnak,

úgy hatott rájuk a méz, mint a konyak,

hálójuk ide-oda fut, kellemes káosz,

mi úgy vonz most magához,

ez idilli álomképben,

hol a fényben sáska üldögél,

csillog, s imádkozik kegyelemér’,

vezekel, mert társai vérét issza,

éltető nedvet, mi számára ambrózia,

ez idilli álomképben.

Futsz, rohansz, céltalan bolyongásod egybeolvad ezrek tömegével. Ki tudja, merre tartasz, mi lehet ilyen sürgős. Lépkedsz utcákon, parkokon keresztül, egyenesen oda, ahová dolgod visz. Füled befogod, elnyomva a rigó fütyülését, tekinteted beszűkül, csak célod lebeg szemed előtt, észre sem veszed, amint az ágyásból egy nárcisz mosolyog rád, és bájosan sütteti szirmait a napfényben, a járda mellett, csak neked. Oly sokan veszitek körül, ő mégis magányos marad...vagy elkeseredett hajléktalan, kinek vagy dobsz egy kis aprót, vagy kineveted részegségét. Eszedbe sem jut, hogy egy napon akár te is mellé ülhetsz. Pedig ő nem kér mást, csak megértést.

Csak úgy, mert itt éppen aktuális (:

Esőre ébred a táj, búslakodnak a felhők,

seregük eltakarja a napot,

szomorú körmenetben lassan menetelnek

tova.

Alattuk az élők jobb időre várnak,

bizakodnak, hogy

mint az idő, úgy a kor is szebbre fordul.

De ha nem változna semmi, akkor is

megmarad nekünk, a keserédes

remény.

Ez a vers szintén a pályázatra íródott (:

Késnek a vonatok,

mégis neki indulok

más világot felkutatni.

Végre megszállt az ihlet (: Két verset írtam egy pályázatra, ez az egyik, a másikat majd később teszem fel ;)

Éjszakai hangok, villámlik és zuhog,

egy kisgyermek szalad menedéket keresve.

A cím mindent elárul. Igyekszem alkotni valamit, de mostanában valahogy nem az írásra fektetem a hangsúlyt - amúgy is minden elvonja a figyelmem - leginkább rajzolok és olvasok. Napközben amúgy sem tudok írni, mert az olyan is lesz...

Szerencsére túl vagyok a szalagozón (jesssz!), úgyhogy már a felsülés miatt sem kell aggódnom, mivel nagyon jól éreztem magam! (mellesleg csak azért táncoltam, mert volt hozzá kedvem és nem azért, mert végzős vagyok c:)

Mint ahogy látjátok egy pár hete (bár csak most tettem fel) új könyvet olvasok. Nagyon izgalmas, úgyhogy azoknak, akik szeretik az életrajzi könyveket (vagy bárkinek, aki valami újat akar olvasni) annak csak ajánlani tudom! Én magam sem rajongtam eddig az ilyen típusú könyvekért, ezt sem én vettem, hanem édesanyám, pusztán kíváncsiságból kezdtem bele, és mert manapság éhezem a könyvekre. Egy szóval zseniális, pedig még nagyon az elején vagyok!

Nos, úgy érzem, mire legközelebb láttok már elkészül egy versféleség, mivel nemrégiben ihletet kaptam c: További szép estét! Adieu!

(Először is bocs a gyenge minőségű képért, nem találtam meg a fényképezőt)

Örömmel közlöm veletek, hogy a Kreatív írás kört lezárandó megjelent nyomtatásban négy művem is () Igaz, hogy csak helyi szinten, de kezdetnek egyáltalán nem rossz :D Ebben olvasható a Honvágy, Bálványok, Csillagok, csillagok... és A kőroszolán c. írásaim, természetesen a foglalkozásra járó többi társam alkotásai mellett. Vaskos kötet lett, 82 oldalas, képekkel meg egyebekkel (:

Ó, és ígéretemhez híven egy verset is hoztam, Virágok címmel (A fotó szigorúan a testvérem tulajdonát képezi :D )

Az első kritikát tőle is kaptam (mármint a testvéremtől), aki szerint nem teljesen én vagyok, amit írtam. Van benne valami, mivel ha leülök, mindig valami fantasyt akarok írni, nehéz szakítani ezzel a dologgal, és lehet, hogy most itt túlságosan is sikerült, ezért nem tükröz engem...mégis így érzem késznek, és ebben a formában osztom meg a nagyérdeművel, mert mindenkit más fog meg egy versben (:

Napfény melegíti arcom, neked

szél fújja a vállad, elveszünk ketten

e idilli pillanatban.

...és ezennel elérkeztünk a szünetem utolsó napjához. Kár érte, vissza a hétköznapokba.

Tudom, hogy eléggé inaktív vagypk manapság (utólag is BUÉK!), hozzáteszem nem az ihlethiány az oka, mert hát ihlet az van bőven, már csak legyen, aki formát ad neki. Nehezen veszem rá magamat, hogy leüljek és megírjak valamit. A minap is leültem írni egy novellához való jó kis anyagot, de az is kidolgozatlan maradt. Úgyhogy nem tudom mi lesz velem, majd kitörpöpölk valamit (vagy csak egyszerűen ráveszem magam, hogy letegyem a popóm és megeröltessem magam egy picit...).

Szóval, ennyi volna (azt leszámítva, hogy ma van a felolvasásom, ami a Kreatív írás kör levezető szakasza, nagyközönség előtt kell elolvasnom egy versemet, de semmi egyéb) legközelebb már egy írott alkotással jelentkezem. Ágyő!