Csókolom!

Nos, igen. Itthon vagyok és nagyokat alkotok, méghozzá a varrógéppel! Igazából nem nagy cucc használni és egész jól meg. Bár vannak bökkenők. Olyankor nekem is lángol a hajam :DD

Tudom, rég nem jelentkeztem, de ennek is megvan az oka. Az, hogy nagyon kiírtam magamból, amit ki akartam, és az ok, hogy megint jelentkezem az az, hogy most megint írnom kell és kész.

Hogy mivel ütöm el az időm? Varrok, rajzolok, festek, és most végre ma megint van kedvem folytatni a regényemet. Lord Shetim szelleme és világa ismét fellángolt bennem c:

Azért nem ülök ám itthon egész nap, a minap szülinapozni voltam, másnap meg a barátosnémhoz mentem. Volt sütögetés, lovaskocsizás, birkasimogatás, ésatöbbi. (elhatároztam, hogy én is beszerzek egy birkát, hogy rajta aludhassak és dögönyözhessem).

Ó, és hogy ne vergődjetek kétségek között, mutatok egy mellényt, amit saját magamtől készítettem egy másik mellény alapján, fekete farmerből:

A Chaplines kép szintén saját alkotás, egy képeslap alapján készült. Van már Jokeres, Einsteines portrém is. Elhatároztam, hogy ilyesmiket árulok majd pénzért, bár még magam sem tudok részleteket. Ehhez is kitartás kell, amit még gyakorolnom kell ><

Ó és letöltöttem egy teljes Tankcsapda Discográfiát, vagyis minden eddig megjelent albumot és egyebet, szóval most ezeken élek c: Meg a Batman képregényeken, amit szintén netről szedtem le 1990-92-ig, azaz 25 példány. Plusz a mesesorozat első évadját, amibe még nem néztem bele (örömodázó vagyok *.*).

A német nyelv szépségeit élvezem, amikor Rammstein dalszövegeket fordítok. Igen, ezen gyakorlok, eddig kettőt fordítottam le, többnem pedig a magyar szövegét olvastam. Irtó beteg egy banda, szóval azért örülök, hogy amikor hallgatom más nem érti miről szól a zene... >< Szabad fordításban a Rammstein Döngölő garatot jelent (ismétlem, szabad fordítás, lehet hogy átvitt értelemben kicsit máshogy van magyarul). Azért egy kicsit meglepett a dolog.

Hamarosan iskola... ismét. Nem tudom ki hogy áll vele, én azért várom. Igaz, hogy idén érettségizem, de nekem pont elég volt ez a nyári szünet. Kialkottam magam, és már hiányzik a rendszeresség az életemből, meg hát az iskola azért mégicsak leköti az embert. Ráadásul érzem a változás szelét D: Tudjátok, az a furcsa érzés, amikor sejtitek, hogy valami meg fog változni, és arra vártok nagyon. Na, én már így vagyok ezzel nyár eleje óta majdnem.

Freundliche Grüße ~ Baráti üdvözlet

Alamaise

Üdv és ismét csak üdv!

Általában két naponta írok bejegyzést, de egy: tegnap sürgős dolgom volt: aludni, kettő: általában nem blogolni járok fel a gépre

Na, de inkább most annak örüljünk, hogy itt vagyok! Képzeljétek, megsütöttem életem első önálló muffinját. Egész jól sikerült ahhoz képest, hogy a közepe egy pindurkát nyers maradt és amúgy úgy nézett ki, mint egy fasírt.

(Egy kis illusztráció, hogy lássátok, tényleg fasírt kinézetük van)

Pedig egyáltalán nem fasírt ízüek! De nem ám! Kérlek szépen, diós, almás, fahéjas, csokidarabkás muffinok c: Hatot készítettem, ebből kb 3-at én is ettem meg (na tessék, oda a diétám D:).

Jah, egy kis időjárásjelentés: Reggel kellemes hüsi, dél körül fullasztó, állott levegőjű forróság, jelezve a vihart és aztán (ki nem találjátok) egy kis égi háború. Úgy képzeljétek el, hogy kiszaladtam valamiért az udvarra és akkorát dörrent az ég, hogy azt hittem közvetlenül mögém csapott be. Túl feltűnő ez a piros rövidnadrág...

Vettünk varrógépet. Hát nem szuper? Mostantól nem kell olyan sokat vacakolnom a kézi varrással *-* Szóval megvolt az e heti reform. Ó, igen és említettem, hogy kézzel foghatót. Szavamon fogtam magam és alkottam egy jelmezt, bár nem hiszem, hogy mostanában elmegyek conra. Egészen más terveim vannak...

Das ist sötét mágus jelmez (jaj ne, tudjátok, hogy oda vagyok az egyedi karakterekért )

Végezetül: készül a kívánságlistám *-* Képeket vágok össze, és ki is nyomtatom, hogy lássam minden nap c: Jujjj c:

Ennyi voltam mára, további...áh, mindegy, megyek, sziasztok!

Üdvözlet!

Ti is halljátok ezeket a hangokat??

Híradás a nagy semmittevésből. Na, jó azért mégsem teljesen onnan. Elkezdtem szervezni egy jó kis csajmurit a jövő hétvégére. Bár még fogalmam sincs, mit és hogyan és miért, de legfőképp hova. Szóval várom az isteni szikrát.

Az írással mostanság hadilábon állok. Inkább olvasok meg filmet nézek. Igen, Shrekket! *-* Nosztalgiázom a tv előtt (mikor kijött, akkor jártam 1.-2.-ba). Apropó filmek. Akarok egy ajánlót készíteni. Könyv, film, zene.

Visszatérve a sündisznókhoz, a napokban láttam errefelé ólálkodni egyet. Meg akartam fogni, de mintha a földhöz tapasztotta volna magát és én meg attól tartottam, hogy tüskéket fog rám lövöldözni D: Szerencsére ez nem következett be  Végül nem fogtam meg és elkeccselt.

Valamit alkotnom kellene. Nem írás terén, hanem valami kézzel foghatót. Érzem magamban a késztetést, de elnyomódik, mihelyst leülök kockulni a gép elé. Na, nem mintha nem élvezném a HOMM V-ös kalandokat 

Édesanyámmal tegnap voltunk a Baumaxba burkolólapokért. A kis ház falára kell, ami az udvar végében van. Tudjátok, milyen nehéz egy karton greslap? Minimum egy közepes sérv. Szóval, az áruházban elkezdtem leemelni a raklapról, mire az egyik utánaborult. Édesanyám odakapott (mert majdnem felborult az álvány is, amire az ára volt kiírva), hogy megfogja. De lett annak baja? Nem hát, akkor sem semmi vész, megoldom én a pakolást, megoldom, rám kell bízni és kész. Mert én tudom, hogy nem szabad ám ezt derékból emelni, csakis lábból (ezt a gyúrós osztálytársamtól hallottam és teljes mértékben igaz!). Úgyhogy úgy emeltem azokat a lapokat, mint valami súlyemelő, behajlított térdekkel, kissé pucsítva. Nyújthattam egy érdekes látványt. Jah, és az a legjobb ezekben a nehéz dolgokban, hogy háromszor is lehet őket pakolgatni. Egyszer a kosárba, majd az autóba, végül ki az autóból. Hát nem mesés?

Ó, és a végére még egy kis jókedv, hogy stillszerű legyek (és hogy mindenkinek jókedve legyen :DD)

Üdv néktek, mindenfelől leskelődő népek!

Ismét elérkezettnek láttam az időt arra, hogy írjak nektek, magamnak meg minden.

Az osztálybuli óta a nagyszülőknél is megfordultam, ittam a remek őszibarack pálinkából, amit papám készített. Meginvitáltak engem és testvéremet egy remek kapufestésre még a nyár folyamán, amibe nagy lelkesedéssel egyeztünk bele. Most itt van barátnőm is, névnapjára egy remekbe szabott párnát kapott tőlem, amit én magam csináltam. Úgy bizony. Sajnos a szűk határidő miatt lefotózni nem maradt időm, hogy ide is feltehessem. Pedig milyen jó kis párna lett...

Jah igen, hogy mi köze van Micimackó mézének ehhez a bejegyzéshez? Nos, én is szeretem a mézet (bár most nem ehetek, mert diétázom  --oh, entschuldigung, ne kövezzetek meg!) meg Micimackót is, és kb így néztem azokra a könyvekre, amivel meglepett barátosném. Ő kifejezetten nem szeret olvasni, ezért amit kap könyveket (főleg töriről és tájakról szólóakat, amikért én kifejezetten oda vagyok) általában nekem adja. Cím szerint:

A téli palota - II. Katalin, a nagy orosz cárnő regénye

A Balaton-felvidék évszázadai

Édes Erdély

Szóval lesz mit nézegetni, és én ezt szeretem.

Összepakoltuk a garázst (jobb, ha nem is tudjátok, mi volt ott), szóval most már édesanyám lelkiismerete is megnyugodott. Felajánlottam, hogy beállok az autóval, de nem nagyon örült az ötletnek, nem is tudom miért...

Na, szóval, eme apróságok után valami hosszas és elgondolkodtató dologba akartam belekezdeni, de még nem találtam meg a megfelelő témát, amiről hosszasan és elgondolkodtatóan tudnék írni. Illetve felmerült bennem a szobanövények titkos szexuális élete, meg a hogyan tenyéssz hangyákat házilag dolog. Háttérinfó nélkül azonban nekem kellene hozzáírnom a dolgokat, ami igen fáradalmas munka, szóval legjobb, ha itt be is fejezem a gondolatot.

Most egy kis bohózatot hoztam nektek. Ne kérdezzétek hogy és miért, számomra a regény kötöttségei mellett kikapcsolódás az ilyen történet. Olvasd el, jó lesz az na.

Hah, ez a cím akár egy történet címe is lehetne, amit beígértem még hónap elején... na mindegy. Inkább egy kis híradás felőlem: még mindig a regényemmel foglalkozom. Most elkezdtem feltölteni őket Merengőre, hátha több visszajelzés érkezik. Két nap múlva – még mindig semmi. Hah, de a remény hal meg utoljára, továbbra is bizakodom. Majd ha a többi fejezet is felkerül. Reszkess Merengő, bruhahaha!

Végre összeírtam a megírásra váró sztorik vázlatcímeit, vagy egy hét darab biztos összegyűlt. Kivétel nélkül fantázia kategória, de igyekszem azért megerőltetni magamat és egy-két földhöz ragadt novellát is alkotni, csak hogy stillszerű legyek.

Igen, igen, azóta közbe csúszott egy évzáró is. Most végeztem a 11. osztállyal, és egész jó eredményeim születtek. Csak matekból (megizzadtam ám érte!) és infóból lettem közepes, többi négyes, ötös. Kaptam is a szép biziért egy 'laptopasztalkaszerűképződményt'. Tudjátok, a teteje lapos és asztalszerű, de az alja párnás, szóval ölben bárhol, bármikor. Adtunk itt az Alkotmánynak, nem úgy van az kérem (by mama).

Terveimet illetően még mindig a rendőri pálya foglalkoztat. Eddig a lovasrendőrséget céloztam meg, de beszéltem egy hivatásossal, aki elmondta a dolgokat feketén-fehéren. Elmondta, hogy nem nagyon szeretik a nőket a terepen (kikérem magamnak, rám nem kell vigyázni ). Szóval még nem tudom, mi lesz, körül kell szimatolnom és megtalálnom a nekem legmegfelelőbbet.

Azóta volt osztálybuli is, hát rendkívül jól szórakoztam, mit ne mondjak. Ezt muszáj lesz elmesélnem, nem menekültök! Egészen ott kezdődött, hogy megérkeztem a vonatállomásra. Többen már ott voltak, az egyik osztálytársam mondta, hogy ne vegyünk jegyet ott, a vonaton olcsóbb. Erre a kaller tapintatosan közli, hogy a vonaton nem lehet jegyet venni, így vagy bírságot fizetünk, vagy leszállunk. Kedves osztálytársam kijelentette, hogy nem fizetjük ki a fejenkénti 700 Ft-ot, hanem leszállunk. Szóval ott álltunk a semmi közepén, a legnagyobb melegben. Tíz kilométert gyalogoltunk cuccostól, szóval megvolt aznapra a csapatépítés. Belül nevettem a helyzeten, tényleg... 

Amúgy nem volt rossz a parti, sörözgettünk, beszélgettünk, elvoltunk. Este haza kellett jönnöm, mert jöttünk a nagyszülőkhöz. Jelenleg is itt csücsülök.

Más még ezen kívül, hogy felkértek pólót tervezni. A leendő gólyáknak kellett alkotnom valamit. Micsoda megtiszteltetés! Tisztára grafikusnak éreztem magam. Igaz, hogy mindezt ingyenbe, de hát akkor is... referenfia gyerekek, referencia (jó, inkább hagyjuk... )! 

Azt hiszem ennyi. Mostanság elég nehezen veszem rá magam az írásra. Megint. Úgyhogy majd bevetek valamiféle kényszerítő eszközt magam ellen.

Nos, igen, mondjuk úgy, hogy három hónap mélyalvás után itt is jelentkezem. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez alatt az idő alatt semmit sem csináltam, csak a verselésből vettem vissza. Egyszerűen nem éreztem rá késztetést. Novella téren meg sosem voltam túl jó, mert annyira nem rajongok a rövid sztorikért, ezért ha elkezdek mesélni abból kb kisregény lesz. Na szóval, amin mostanában teljes gőzzel dolgozom az a regényem. Közben belefogtam két novellába ami egyenlőre még félkész és írtam három versszerű képződményt a regényhez, bár egyenlőre még nem tudom hogy szőjem bele. Lehet, hogy ide is felteszem őket külön.

Kiolvastam egy remek kis történelmi regényt, amit születésnapomra kaptam. A címe: Jean-Pierre Montcassen: Tajgetosz kegyeltje, ajánlom mindenkinek aki szereti az ilyesmit.

Írókarrierem sajnos nem nagyon haladt előrébb, nem igazán figyelem a pályázatokat mostanság...sok a dolog (persze, fogd arra hogy "tanulsz") és jövő héten kb mindegyik napra jut egy év végi dolgozat. A nyárra nagy terveket szövögetek, de most hogy ez így eszembe jutott, nézek magamnak egy pár írói pályázatot is. Van még hova fejlődnöm. Gondolkodom azon is, hogy neki kezdek kritikákat írni, mert gyakran nincs megfogható véleményem a dolgokról, ami rendkívül zavar. Ha elolvasok egy könyvet nem látom a hibáit, ha tetszik akkor tetszik. Jobban el kell mélyednem a dolgokat és szempontok szerint osztályozni.

Legközelebb már szeretnék feltölteni valamit, hogy tényleg legyen végre egy kis friss! Ráfér az oldalra...

Jah és akit érdekel a regény, itt olvashatja és követheti nyomon:

Micsoda borzasztó nap! Micsoda borzasztó péntek! Biztosan az az oka, hogy egész héten nem pihentem ki rendesen a fáradalmaimat. Sok volt már ez nekem.